A gipszkarton és a régebbi, vakolt lécszerkezetű válaszfal javítása másfajta mesterfogásokat igényel, ezért – ha nem vagyunk biztosak benne, hogy milyen a falszerkezetünk – szúrjunk bele szöggel. A gipszkarton 9,5 vagy 12,5 mm vastag, és könnyedén belemegy a szög. A vakolt lécezés viszont vastagabb, így ebbe nehezen megy bele a szög.

• A felület szondázása

Nezzük meg, hogy mekkora felületen vált le a vakolat, majd döntsük el, hogy magunk állunk neki a javításnak vagy szakembert hívunk. Kopogtassuk meg a falat – ha kongó hangot hallunk, az annak a jele, hogy levállt a vakolat, és már nem tapad kellően a téglafalhoz. Mindig jelöljük meg a javítandó részeket.

• Gerendakereső

Ha nem tudjuk hol található a válaszfal vagy az álmennyezet tartógerendái, fúrjuk át ferdén a falat, és dugjunk bele egy vékony drótot, amíg a gerendába nem ütközik. Fogjuk meg a drót tövét, húzzuk ki a lyukból és mérjük le a hosszát. A tartók ált 50 mm szélesek, ezért adjunk hozzá még 25 mm-t, így megvan a lyuk és a tartó középvonala közti távolság.

A tartók távköze rendszerint 40 vagy 60 cm, régi házaknál azonban másfajta kiosztás is előfordulhat.

• Gipszkeverés

A gipsz keveréséhez a konyhai habverő a legalkalmasabb. Alapozáshoz sűrű tejszínre, fedőréteghez pedig olvadt fagylaltra hasonlító massza legyen belőle. Ha ezt az állagot sikerült keverve elérni, akkor ne keverjük tovább, mert csak megköt az anyagunk.

• Tiszta munkát végezzünk!

A vakolatkeverő edényt, valamint a keverőszerszámokat és a vizet minden esetben tisztán kell tartani. Két keverés között rendesen el kell mosni a szerszámokat és a keverőedényt. Erre azért van szükség, hogy ne kerüljön szennyeződés vagy megkötött gipsz, – vakolat és egyéb anyag az új keverésbe, mert megnehezíti, ellehetetleníti a feldolgozást.

A gipszet adjuk a vízhez és ne fordítva. A gipszet folyamatosan adagoljuk a vízbe, kevergetés mellett, így láthatjuk, hogy mennyi anyagot vesz fel a víz, és ezzel elkerülhetjük, hogy túl sűrű legyen a kevert anyag.