A gázkészülékek és -vezetékek kontár javítása nemcsak tilos, de veszélyes is. Ezért ezek szerelését és karbantartását csak és kizárólag szakképzett emberrel végeztesse el, aki a Gázszerelők Országos Egyesülete vagy a helyi iparkamara tagja. Ezek névjegyzékét az imént említett intézményeknél találhatja meg.

• Fémtárgyak földelése

Az épület víz- és fűtésvezetékeit, szerelvényeit (a csőhálózatot, fűtőtesteket , fürdőkádakat, zuhanytálcákat) érintésvédelemmel kell ellátni – más szóval elektromosan földelni kell. Vizsgáltassa át a házat szakképzett villanyszerelővel, ha kétségei vannak a megfelelő földeléssel kapcsolatban.

Régi, gravitációs keringtetésű fűtési rendszereknél nem éppen gazdaságos nyárra is begyújtani a kazánt, csak vízmelegítésre. Ilyenkor célszerű a villanybojlert választani meleg víz előállítására, melynek hőfokszabályzója biztosítja a folyamatos meleg víz ellátást. Itt sem szabad megfeledkezni a méretekről, hisz sokféle ártartalmú bojlert lehet beszerezni, így célszerű számunkra a legnagyobbat vásárolni kihasználtság szempontjából.

• Riaszt, ha ömlik a gáz

A gázbojlert és az egyéb gázkészülékeket évente át kell vizsgáltatni, nehogy valami hiba keletkezzen. Nem szabad eltakarni a légbevezető nyílásokat, mert a tökéletes égéshez kellő mennyiségű levegő kell, melynek során nem marad vissza mérgező gáz.

Ha a készülék nem megfelelően működik, halálosan mérgező szén-monoxid gáz képződhet. Ennek alapján célszerű beszerezni otthonra szén-monoxid érzékelő berendezéseket, melyek viszonylag olcsók és könnyen felszerelhetők a bojler, fali kazán vagy gázkonvektor közelében.

• Nehogy leforrázza magát…

A keringetőszivattyús (cirkó) rendszerekben szakaszolószelepek találhatók, amelyek annak megfelelően irányítják a meleg vizes tartályhoz vagy a fűtőtestekhez a forró vizet, hogy hol van rá nagyobb szükség. Ne állítsa 60 °C-nál magasabb értékre a tartály termosztátját, mert leforrázhatja magát. A helyiségek hőmérséklete a szobai termosztátokkal szükség szerint szabályozhatók.

Ha nem új a víztároló tartály, és nincs kellően szigetelve, inkább ne ennek a tartálynak a vizét használjuk ivásra. Az ivóvizet mindig a konyhai hideg vizes csapból vegyük, ill. olyan csapból is alkalmas ivásra, amely közvetlenül a hálózati csővezetékre csatlakozik. Ahol pedig régi, ólomcsöves vezeték van kiépítve, és lágy a víz, reggelente folyassuk ki a csapot, s csak utána használjuk ivóvízként, mivel sokáig állt a csőben a víz.

• Rozsdás víztartály cseréje

Egy idő után tönkremegy a tartály horganyozása, emiatt rozsdásodik. Ekkor érdemes kicserélni vagy újabb horganyzott tartályra, vagy műanyagra a régi tartályt. A kerek, rugalmas polietilén tartályok a szállítás idejére összehajthatók, így nem kell hozzá teherautó, ill. a padlások szűk nyílásain is beférnek. A régi elhasznált tartályt a padlás egy félreeső sarkában tárolhatjuk, ill. le lehet adni a mélytelepen. Ennek hátránya viszont, hogy nehéz elszállítani, ill lehetséges, hogy bajlódni kell a feldarabolással is.

Ha esze ágában sincs vízvezetéket szerelni, akkor is tudnia kell, hogy csőtörés esetén hol lehet elzárni a vizet. A legfontosabb szerelvény a főcsap, amely ott található, ahol a hálózati vezeték bejön az épületbe. Nem árt, ha minden lakó tudja, hogy hol ez a csap és hogyan kell elzárni.

• Ami a legfontosabb

Régebbi épületeknél előfordul, hogy belül nincs elzárócsap, így azt a föld alatt kell keresni, valahol a ház és az utca közötti szakaszon. Ez esetben célszerű minél hamarabb egy belső elzárócsapot is fölszereltetni – akár már a csőhálózat felújítása előtt.

• Próbálja ki!

Az elzárócsap beragadhat, ha ritkán használják, így vészhelyzetben sem lehet elzárni a vizet. Ennek megelőzése érdekében rendszeres időközönként mozgassa meg – zárja el, majd nyissa meg újra – a csapot, és fújjon némi kenőolajat a tengelyére. A napi használathoz nyissa ki teljesen, majd pedig egy negyed fordulattal tekerje beljebb a csapot.

• Mi folyik a csőben?

Ha az épület tartályból, ciszternából kapja a vizet, keresse meg annak kivezetéseit. A csapok közül az egyik a hideg vizes vezetéket, a másik a vízmelegítőhöz vezető csövet szabályozza. A csöveket követve kiderülhet, hogy melyik milyen csap. Ha nem sikerül, nyúljon be a tartály belsejébe, és húzzon egy alkalmas méretű műanyag zacskót a kivezetőnyílások egyikére. Ezután nézze meg, hogy melyik vezetékből nem folyik a víz, és ennek alapján jelölje meg az elzárócsapot.

• Mivel zárható el a csap?

Ha a kültéri elzárócsap a föld alatt található és csak a négyszögletes végű szárához lehet hozzáférni, akkor a szaküzletben kell különleges, hosszú elzárókulcsot vásárolni hozzá. T elzárócsaphoz hulladék falécből is barkácsolhat kulcsot. Vágjon le egy akkora darabot, ami elér a csapig, majd vágja be V alakban a végét, hogy könnyen rá lehessen húzni a csap elzárókarjára. Ekkor a léc túlsó végére szögeljen keresztben egy másik lécet és ezzel fordítsa el a csapot.

• Helyi elzárószelepek

A korszerű vízvezetékek csőágain több helyen van kis méretű elzárószelep, így a csapok, töltőszelepek és “vizes” készülékek anélkül is vízteleníthetők, hogy mindenütt el kellene zárni a vizet vagy le kellene ereszteni a víztartályt. Az ilyen szelepeken – a hornyukba illesztve csavarhúzóval vagy vékony pénzérmével – negyed fordulatnyit kell fordítani a záráshoz. A szelep akkor van nyitva, ha a vezetékkel párhuzamosan áll a horony.

• Ha nincs rajta csap…

Nincs elzárócsap a hideg vizes ciszterna kivezetőcsövén – vagy van, de beszorult? Nos, fektessen keresztbe egy lécet a tartály tetején, majd kösse föl hozzá a töltőszelep karját. Így a szelep zárva marad, és a kifolyóvezeték csapjait megnyitva a tartály kiüríthető. Ha már üres a tartály, nem folyhat víz se hideg, se a meleg vizes csapból.

Ha gyorsan kell vízteleníteni egy csövet – pl csőtörés miatt -, akkor sem kell kivárni, míg kiürül a tartály. Dugjon egy méretes répát a tartály kifolyónyílásába, majd a csapokat megnyitva víztelenítse a sérült vezetéket.